Elég régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, de bevallom őszintén nagyon lassan készültem el magával a lámpával is. Úgy volt, hogy nekiálltam és közben annyira rám szakadt a szezon, hogy ez volt utolsó dolog, amivel foglalkozni tudtam, szóval hónapokat állt a pincében félkészen.

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de nekem nagyon kevés csillár tetszik, ha netán még is passzolna az elképzeléseimhez, akkor meg annyiba kerül, mint egy amcsi repjegy. Akkor meg nem nagyon van kérdés ugye? Tehát volt eddig egy olcsó ikeás csillárom átmeneti megoldásnak, (bár az ismerőseim azt szokták mondani, hogy “baszki nálad minden átmeneti öreg”) de nem igazán voltam megelégedve az összképpel, meg hát Ditta is mondta, hogy papikám ez tré, szóval muszáj volt tenni valamit és mivel korábban csináltam egy rézcső állólámpát, amit azóta is imádok, ezért adta magát, hogy a csillár is legyen hasonló.

Amire szükség van hasonló műveleteknél: rézcső + idomok + forrasztó paszta + fém huzal/drót + hőálló kesztyű + gázégő + vezeték + foglalat + csavarhúzó + blankoló fogó + réz talpas közcsavar. Lusta voltam mindent befotózni szóval összeloptam a netről a képeket. (figyelem a tárgyak színe és mérete a valóságban eltérhet)

Én első körben papíron megterveztem a formát és a méretet, összeírtam milyen idomból mennyi kell, mert ez csalóka tud lenni. Jöhet a darabolás. A vágó használata roppant egyszerű, a megfelelő helyre téve körbe-körbe mozgatva mindig egy picit szorítva hamar összevagdoshatjuk a csövet.

Minden szükséges méretet levagdostam, jöhet a forrasztás. Én ehhez előre bekevert forrasztó pasztát szoktam használni, nem kell kínlódni a folyatószerrel stb. Egy keveset ken az ember a cső végére, rá pedig az idom. A többletet a peremnél mindig jó alaposan letörlöm, hogy melegítés során ne folyasson össze mindent a cucc. De ezt mutatom képeken is.

Másik fontos dolog: a huzal. Fokozatosan fűzöm fel rá a csövet és ha kész a lámpa, ezzel húzom be a vezetékeket, ami a forrasztás során megolvadna a csőben.

Forrasztás: Gázmelegítővel addig pörköljük, amíg a matt paszta szép fényes nem lesz. Ennyi.

A foglalatokat én mindig egy rész közcsavarra szoktam tekerni. Igazából teljesen véletlenül találtam rá erre a bigyóra. A lényeg, hogy ennek az átmérője pont akkora mint a 28-18 réz szűkítő idomnak, így simán csak ráforrasztom a szájához és van egy menetes végünk, ami meg pont passzol a foglalatba. Mák? #perszehogyaz

Ha összeállt a cunyó már “csak” be kell húzni a vezetékeket. Az évek során azt tapasztaltam, hogy sokkal jobb erre egy hajlékony huzal, a merevebb drót könnyen megakad, illetve sajnos a nagyon kacifántos kanyarokat hosszútávon nem szereti bevenni egyik vezeték sem. Fontos, hogy erre már a tervezésnél is figyeljünk.

Jöhet a tartó rész. Csináltam neki egy fa dobozt, ami középen természetesen tartalmaz egy üreget. Ne haragudjatok, de csak két telefonos képem van, és sajnos azok is félreérthető pózban ábrázolnak minket. De a lényeg, hogy két elég passzés lyukat fúrtam a csőnek, erővel tudtam csak beszuszakolni, de azért a doboz másik oldalán egy szorítóbilinccsel bebiztosítottam a dolgot.

Foglalatok beköt, csillár mehet a plafonra. Fontos, hogy mivel fém (réz meg pláne) csilláról van szó, naná, hogy kötöttem földelést a csőre. De ennek ellenére természetesen, senkinek nem javaslom, hogy szakember nélkül babráljon az árammal. Értheem?

Nagyon szeretem a végeredményt, sokkal jobban tetszik, mint a korábbi. Bár volt már vendégem, aki nagyon csúnyákat mondott rá, de ő kitalált egyedül is.

Ha tetszett a bejegyzés nézz be hozzám Facebookon is!