A kezdeti állapotokat bemutató kép alapján látszik, hogy azért nem ma álltam neki ennek a fotelnak na. 🙂 Ez gyorsan eszembe is juttatta azt, hogy mennyire nem szeretem a telet meg a hideget, szóval várom a tippeket, ezentúl hol legyen a bázis  a téli hónapokban, ugyanitt olcsó lakóautó kerestetik. 

Szóval…ott tartottunk, hogy le akartam én ezt zavarni gyorsan, ezért is terveztem úgy, hogy a karfát megcsinálom, a fotelt pedig beadom kárpitosnak, ezt ő megeszi sitty-sutty és van fotelem. Nah itt jön az a rész, hogy nem akarom én bántani szakikat, tudom, hogy nagyon sok rendes, precíz, becsületes kering valahol az országban (de leginkább már külföldön) de megint ott vagyunk, hogy nem véletlenül csinálok meg majdnem mindent saját kezűleg. Amikor heteken át kergetek 3! kárpitost, hogy ugyan már, odaviszem, szétszedem előtte, csak legalább mondjon már valamit….akkor eljutok oda, hogy b@sszad meg áthúzom én.

Megjegyzem, soha nem varrtam és kárpitoztam, biztosan sok hibát vétettem, biztosan lehet szebben, okosabban, rutinosabban, de gondoltam leírom, hátha más is kedvet kap hozzá, hogy nekiálljon, mert azért nem atomfizika ez sem. A kárpitosok forduljanak el, a többiek pedig fenntartásokkal kezeljék írásomat :). Nézzük a kezdeti állapotot.

Előre elnézést kérek, de a folyamatról csak telefonos fényképeim vannak és mivel a létező összes napszakban, az összes rendelkezésre álló helyen megfordult a fotel, ezért nagyon sokfélék is 🙂 Még tényleg nem csináltam ilyesmit, tehát úgy voltam vele, hogy amikor szedem szét a cuccot, jól megfigyelem, mi hogyan merre és ennek mintájára csinálom visszafelé a dolgokat, abból baj nem lehet. Másnak is ezt javaslom, aki ilyesmibe vág és ennek a menetét írom le most én is.

Első körben az alsó borítást szedtem le, hogy hozzáférjek a lábak rögzítéséhez. Igazából három csavar fogja, nem nagy kaland. Azt azért elárulom, hogy a fent lévő szövettel nem finomkodtam, letéptem. Utána a mozdítható szegeket kihúztam a nem mozdíthatókat beütögettem, nem szeretek ilyesmivel pöcsölni.

Ez a régi sárga lakk nekem nagyon nem haverom, szóval ettől mindenképpen meg kellett szabadulnom. Én első körben hőlégfúvóval szoktam letolni az ilyesmiket és csak utána kezdem el csiszolni. Eddig úgy vettem észre ez a gyorsabb és hatékonyabb megoldás. Persze finoman csiszoltam, hogy ne tűnjön el a forma és az élek.

Jöhet a kárpit. A háttámlát varrással rögzítették fel az elejét borító kárpithoz, ez fedi el a hátsó pozdorja lapot. Ez az a rész ahol rájöttem, hogy hát akkor majd varrnom is kell sajna. Ezt értelemszerűen csak visszabontottam, a kárpitokat pedig, ahogy említettem letépkedtem.

A szivacs eléggé viseletes volt, szóval ezt gyorsan kicseréltem, erről viszont sajnos nincsen képem, de a régi mintájára könnyen méretre lehet vágni.

Az alsó és felső rész kárpitja a sarkánál össze volt varrva, ezt a varrást meghagytam mintának magamnak. Ezek után mindenféle méregetés nélkül rátettem a régit az új anyagra és kivágtam. Az alsó és a felső részt a sarkánál összehúztam, ahol a két sík találkozik.

Bevallom a legtöbb gondot az ülő rész elején található hajtások okozták. A folyamat mikéntjéről nekem csak tippem volt, de a legjobb megoldás annak bizonyult, hogy sok sok rendezgetés és újrahajtogatás után egy-egy tűvel megtűztem az anyagot és így már könnyebben (de nem könnyen) meg tudtam varrni. Az én tippem az, hogy ha van pontos méret akkor ezt a rész előre össze kell húzni, utána csak rá kell igazítani a szivacsra, nem pedig akkor ölteni amikor már fent van a huzat. De ezt majd az okosabbak megmondják 🙂

Visszaszegeltem hátulra a pozdorját és visszavarrtam a hátlapot. Nekem a hajlított tű bevált és nem utolsó sorban lőtt sebeknél is nagyon jól jön. (Tudom vitaminhiány)

A lábak mehetnek vissza és utána alulra az utolsó borítást is felszegeltem.

Nagyon sokat vacilláltam amúgy a színen. A környékünkön boltban nem igazán találtam túl szép kárpitokat (leginkább ocsmány kárpitokat találtam), netes rendeléstől pedig félek, úgy hogy nem tudom megtapizni az anyagot. A mustár sárga és a fekete között ment a matek, végül úgy döntöttem a sárga túl erős pont lenne a kis házikóba. Jah és a karfa…egy szürkés, fehéres bemosást és színtelen waxot kapott.